Umberto Eco otthonában péntek este hunyt el. Két éve küzdött a rákkal. Búcsúztatása a tervek szerint február 23-án 15 órakor lesz Milánóban, ahol régóta élt. Az északolasz városban levő Sforza-kastélyban búcsúznak el az író-filozófustól nem egyházi és mindenki előtt nyitott szertartással. Nem ravatalozzák fel - jelentette be Mario Androse, az elhunyt író kiadói képviselője.

Umberto Eco szülővárosában, a piemonti Alessandriában félárbocra eresztették a zászlókat.

Sergio Mattarella olasz államfő az íróra emlékezve úgy fogalmazott: "Umberto Eco életművében visszatükröződik a második világháború utáni generációk kulturális identitáskeresése".

Matteo Renzi olasz miniszterelnök szintén a közösségi oldalon azt írta: "egy nagy olasz, egy nagy európai" távozott.

"Elhagyott bennünket Umberto Eco. Egy óriás, aki az olasz kultúrát a világ minden részébe elvitte. Fiatal és vulkánként izzó az utolsó napig" - emlékezett meg Ecóról az olasz kulturális miniszter, Dario Franceschini a Twitteren.

Umberto Ecóról többek között Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök is megemlékezett.

Roberto Saviano olasz író részben latinul - Umberto Eco legismertebb regényére A rózsa nevére utalva - azt írta: "Nomina nuda tenemus. Isten veeled professzor".

Umberto Ecót az olasz kulturális élet is gyászolja a bolognai egyetemmel az élen, ahol a szemiotikaprofesszor a hatvanas évektől tanított. Umberto Eco nevéhez kötődik a Bologna egyetemén megalapított kommunikációs tanszék is. Ivano Dionigi, az egyetem volt rektora úgy nyilatkozott: "mindannyian árvák maradtunk Eco halálával". Bologna polgármestere, Virginio Merola szerint Umberto Ecóból leginkább "szabad gondolkodása" fog hiányozni. Az egykor szintén a bolognai egyetemen tanított Romano Prodi volt olasz kormányfő felidézte, hogy, Umberto Eco különleges empátiát tanúsított diákjai iránt.

A Corriere della Sera olasz napilap internetes oldala összegyűjtötte Umberto Eco legismertebb mondásait. Az első úgy szól: "Aki nem olvas, hetven évesen egyetlen életet élt: a sajátját. Aki olvas, ötezer évet élt: ott volt, amikor Káin megölte Ábelt, amikor Renzo elvette feleségül Luciát (Alessandro Manzoni A jegyesek című regényében), amikor Leopardi a végtelent csodálta. Mivel az olvasás halhatatlanság - vissza az időben".

A La Repubblica szerint Umberto Ecóval az az ember távozott, aki "mindent tudott". A világ a kortárs kultúra egyik legjelentősebb képviselőjét veszítette el - írta az olasz napilap honlapja.

A SkyTg24 olasz hírtelevízió emlékeztetett, hogy Umberto Eco nem kizárólag az értelmiség körében volt ismert és népszerű, az olasz televíziós kultúráról, politikáról, közéletről mondott véleményei hatással voltak minden társadalmi rétegre. "Ha Olaszországban a kultúra kilépett az egyetemekről és az akadémiákról, akkor ez Umberto Ecónak köszönhető. Ahhoz is elvitte a kultúrát, aki nem járt egyetemre" - kommentálta Eco munkásságát a hírtelevízió megemlékezése.

"Umberto Eco bestsellerré tette a kultúrát" - írta a La Stampa. A több nyelven beszélő tudós, egyetemi professzor Umberto Eco a modern "tömegkultúra" jó ismerője is volt. Állítása szerint "a tömegkultúra megértéséhez, azt szeretni is kell, ahogyan nem lehet tanulmányt írni a flipperről, ha nem ismered a játékot". Umberto Eco az olasz egyetemisták több generációjának segített megírni szakdolgozatát Hogyan írjunk szakdolgozatot című kézikönyvével.

A beteg író utolsó könyve 2015-ben jelent meg Numero Zero címmel. Utolsó interjúját tavaly november végén adta a La Repubblicának, amelyben bejelentette, hogy más írókkal új könyvkiadót indított útjára La Nave di Teseo (Teseus hajója) névvel. A kiadót Umberto Eco kétmillió euróval finanszírozta. Akkor azt mondta: egy idős író számára "egy könyvkiadó alapítása alternatíva a keresztrejtvény-újságokra és az Alzheimerre". Valójában Umberto Eco az új kiadót a Berlusconi-család birtokolta és az olasz könyvkiadást uraló Mondadori-RCS csoport ellen hozta létre.

Umberto Eco legutolsó könyvét a La Nave di Teseo májusban adja ki: a Pape Satán Aleppe című mű az írónak a L'Espresso hetilapban 2000 óta megjelent írásait gyűjti össze.